Lynn Painter-Stainers Prize

2013. 01. 15.

Amikor nem lehet már halogatni tovább, hogy az ember nagyban gondolkozzon, egyszerűen el kellett hinnünk, hogy Robi képeinek van helye a versenyeken. Összeírtuk az idei pályázatokat, és január 11-én eljött az első leadás, a Lynnre. Nyolcadik alkalommal hirdetik meg, legutóbb több, mint 600 pályázat érkezett, és kis híján 100-at ki is választottak.

Amikor a The Royal West of England Academy előtt toporogtunk, várva arra, hogy sorra kerüljünk a teherautónál, már eléggé eluralkodott rajtunk a kisebbségi érzés. Bedminsterből cipeltük el gyalog Robi négy képét, és egyrészt ott derült ki, hogy a szállításért képenként számolnak fel 12 fontot, másrészt épp elég volt látni az érkező festőket a munkáikkal.

Nekem ott szakadtak meg az emlékeim, mikor egy fekete Range Rover gördült be, tetején egy szép kézműves munkával, és a szállítók már ismerősként köszöntötték az urat. Megsemmisültünk. Négy kép helyett tehát kettőt neveztünk be, a Fogmosást és az Asszimilációt, amiről még nem írtam, de talán holnap jut rá időm. Robit próbáltam megnyugtatni, de én titokban azért aggódok picit amiatt is, hogy nem lesz-e gond abból, hogy a címkéket csak úgy becsúsztattuk a képek csomagolásába.

Rangos díj, ami a fődíj mértéke is éreztet, de a zsűri tagjai is prominensek. A beválogatott képeket pedig Londonban állítják ki. A héten elvileg meg is kapjuk a döntést, hogy beválogatták-e a képeket. Én mérhetetlenül izgulok, mert ugyan kineveztem magam művészeti managernek, de nem vagyok túlzottan gyakorlott benne. Addig próbálunk nem is nagyon beszélni a dologról.

Nyilván latolgattuk az esélyeket, és ott a képek leadásakor úgy tűnt, hogy rendkívül konzervatív mezőnyről van szó, azon belül is visszatérő művészekről, következésképpen konzervatív zsűriről. Néztük neten a korábbi győzteseket, és nehéz lenne megmondani, hogyan fogadják Robi képeit. Az biztos, hogy amiket láttunk a teherautóra pakolva, azok technikailag jó színvonalú képek voltak, és csak azon gondolkoztunk, hogy vajon a zsűri is hiányolni fogja-e a képek értelmét, mélységét. Csendéletek, tengerpartok, ilyesmik.

Azt már eldöntöttük, hogy nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget a döntésnek, ha elutasítanak, majd akkor esünk kétségbe, ha a májusig hátra lévő másik három pályázat is eredménytelen lesz. Addig is nézegetem a galériákat Bristolban, de egyelőre csak egy olyat találtam, ahová lenne értelme besétálni pár képpel. De leginkább egy megfelelő társaságra lenne szükség.